Egy tűsarkú a vörösborban

Egy tűsarkú a vörösborban

Biztos sokan gondolkodtak már azon, hogy egyszer csak összepakolnak, és eltűnnek a világ színe elől.
Hillary Wattson pontosan ezt tervezte. Elege lett a nagyvárosi életből, az örökös nyüzsgésből, és a médiából, ami miatt férje elhagyta.
Egy reklámügynökségnek dolgozott, ő szervezte meg szinte minden jelentősebb termék reklámját, ami miatt rengeteget dolgozott, éjjel- nappal csak azon törte a fejét, hogyan tudna újítani valamit, hogy a fogyasztói társadalom mitől kapna rá még jobban az adott árucikkre. Feleségére alig maradt ideje. Hillary mindig is gyűlölte emiatt. Egy napon aztán a férfi kisétált az ajtón, és csak két év múlva jelent meg újra, oldalán új kedvesével, a cégnél dolgozó egyik modellel, hogy megbeszéljék Hillaryvel a válást. Ez elég nagy pofátlanság, ha szabad így fogalmaznom, és természetesen Hillary is hasonlóképpen gondolkodott. A párocskára csapa az ajtót, és sűrű szitokszavak közepette nekilátott házat keresni, hogy elköltözzön. Tovább akart lépni, és erre az volt az egyetlen mód, hogy elutazik. Messzire, a lehető legmesszebb ex- férjétől és a helytől, ami rá emlékezteti. Így került sor arra, hogy Hillary egy napon tűsarkúban feltipegett az S.S. Hilton luxushajóra, mit sem sejtve, hogy egy elég kellemetlen meglepetés vár rá.
*****
De ahhoz, hogy a történetben tovább haladhassunk, tudnunk kell néhány fontos dolgot Hillaryről, és előéletéről. Az eddigiek alapján egy átvert, és mélyen megbántott nőnek tűnhet. Ez azonban körülbelül olyan távol áll a valóságtól, mint innen a Hold, és még egy picit messzebb. Mielőtt megházasodott Mrs. Wattson egy olyan szakmában dolgozott, amit nem nevezhetünk éppen gyermekjátéknak. Profi hackerként és mestertolvajként egyszer már megpróbált betörni a CIA adatbázisába, de majdnem otthagyta a fogát. Aztán találkozott Michael-el (ő lenne az ex- férj), és eldöntötte, hogy felhagy a bűnözéssel azért, hogy normális és legfőképp boldog életet élhessen párjával. Ám miután kapcsolatuk megromlott, újult erővel vágott neki eme igen tartalmas munkának, és újra megkereste egykori megbízóját, hogy segítséget kérjen a bosszúálláshoz. Ez azonban koránt sem ment olyan könnyen.
- Mrs. Wattson, nézze! Én értékelem az igyekezetét, de értse meg, hogy nem kockáztathatjuk az életünket a magánélete kedvéért.
- Biztos van valami megoldás!
- Nincs. Az egyetlen dolog, amit tehet, hogy elfogadja a tényeket. Mi nagyon szívesen látjuk köreinkben, hiszen ön egy rendkívül tapasztalt. De a saját problémáit nem keverheti össze a munkával. A fiúk amúgy is kipécézik majd maguknak egykori felmondása miatt, minek még tovább feszíteni a húrt?- gyújtott rá a Főnök. Kubai szivart szívott. A legdrágábbat. Ilyen fejedelmi cikkekre sosem sajnálta a pénzt. Bezzeg, ha fizetésemelés kellet.
- Köszönöm, hogy aggódik értem, de megoldom, higgyen nekem- akadékoskodott tovább Hillary. Válaszul csak egy nagy adag füstöt kapott az arcába. Egy arcvonása sem rezdült, ugyanolyan kifejezéstelen arccal ült tovább, mint eddig is. A Főnök elismerően bólintott.
- Rendben van. Tudja mit? Meggyőzött. De van egy kikötésem.
- Hallgatom.
- Holnap indul a kikötőből egy luxushajó. Az S.S. Hilton! Ül majd rajta valaki, aki igazán fontos személyiség. Egy nagyon fontos ember- mosolyodott el, majd az irodájába beépített bárpulthoz sétált, és italt töltött magának.
- Kér ön is?- kérdezte.
- Nem, köszönöm. De térjen a lényegre!- nézett végig rajta Hillary.
- Rendben, az ajánlatom a következő: ön megszerzi nekem, amit akarok, cserébe kap némi támogatást a terve végrehajtásához- húzta félmosolyra száját. Hilkary elgondolkodott. Észrevette a Főnök mennyire megváltozott. Az egykor friss és fiatalos férfi helyett egy pufók, alkoholtól pirospozsgás arcú emberrel találta szemben magát. Kopaszodó fején maradt kevés hajat hátrazselézte, majd összefogta, pedig ez a hajviselet már rég kiment a divatból. Eddig mindig adott magára, és sosem titkolózott előtte. Most viszont egy számító, kivénhedt kutya, aki az utolsó simításokat végzi, mielőtt visszavonul.
- És mi lenne az?- vonta fel a szemöldökét.
- Oh, semmi különös magácskának egyszerű lesz, mint megnyúzni a döglött nyulat. Mindössze le kell tennie elém az asztalra az Elnök feleségének gyémánt nyakékét, és már teljesül is a vágya!- Hilarynek összeszorult a torka. Az Elnököt és egész családját fegyveres őrség kíséri, a nap minden percében.
- Nem vállalom!- jelentette ki.
- Nos, igazán sajnálom- lépett el a Főnök a pulttól. Az ajtóhoz sétált és kinyitotta- Ebben az esetben nem segíthetek. Viszontlátásra!- Hillary összepréselte ajkait. Erős kényszert érzett, hogy kilépjen azon az ajtón, és mindent elfelejtsen. Azonban hajtotta valami. A bosszúvágy.
- Ha jobban belegondolok,- kezdte- talán mégis meggondolnám!
A Főnök kajánul elvigyorodott.
- Reméltem, hogy ezt mondja- csukta vissza az ajtót, majd méltóságteljesen visszaült eredeti helyére- Beavatnám a részletekbe.
*****
Miközben ez a tárgyalás folyt, valaki ezzel már szinte természetellenesen egyező terveket eszelt ki. Andy Cooper ugyanis, hasonló szándékokkal akart a fedélzetre lépni, mint Hillary Wattson. Szegény Andy, mindig olyan dolgokba ütötte bele az orrát, amik rendszerint nem az ő súlycsoportjának megfelelő „küldetések” voltak. Ugyanis tudniillik, Andy Cooper egész Bostonban nagy ismeretségnek örvendett, főleg a városszerte szétszórt köröző lapok miatt. Az egész rendőrség kereste, és sokszor meg is találta, de mindannyiszor nyilvánították beszámíthatatlannak. Nem volt őrült, de nem is bővelkedett azokban a bizonyos talentumokban. Néhány helyzetet, melyet ő olyan természetesnek tartott, mint hogy az alma leesik a fáról a társadalom mélységesen elítélt, vagy egyszerűen rosszallóan kiröhögött. Ő ezzel mit sem törődött, bízott az „alvilággal” ápolt jó kapcsolatában. Legnagyobb meglepetésünkre többször igen kifizetődő volt a sötétebb körökben való jártasság. Így jutott fülébe az is, hogy az Elnök a napokban tervezi eltölteni vakációját, mégpedig az S.S. Hilton óceánjáró fedélzetén. Ez igen nagy felbolydulást keltett a bostoni mellékutcákban, mert megtudták, hogy az S.S. Hilton az ottani kikötőből fog útra kelni, ezért több enyveskezű patkány is pályázni kezdett az Elnökasszony nyakláncára, most hogy elérhető távolságba került. Andy azonban elhatározta, hogy megpróbál mindenkin túltenni, és megmutatja a többi kocsmatölteléknek, hogy ő nem csak „A szerencsétlen Andy Cooper”, vagy „A kétbalkezes Cooper”, hanem annál sokkal több. Mondjuk „Kétjobbkezes Andy”. A hajó indulása előtt egy nappal utolsó találkozóját tervezte cinkosával; Simon Milporttal, alias Halszemmel. Az a hír járta, hogy Halszem fogadásból megevett egy élő tonhalat, innen kapta a nevét. Azóta ez a védjegye, barátját most is egy konzerv tonhalpástétommal várta.
- Üdvözöllek, kedves barátom!- támolygott. Részeg volt, mint a gödény, de ezt Andy már megszokta. Rögtön bele is vágott:
- Figyelj, Halszem! Holnap nagy útra megyek. Lehet, hogy nem jövök vissza! Addig is tégy meg nekem valamit!
- Mi lenne az, drága barátom?- ölelt át egy lámpaoszlopot. Andy egy pillanatig némán nézte, majd megszólalt:
- Halszem, te teljesen idióta vagy!- azzal ott is hagyta elázott barátját, a lámpaoszlopot ölelgetve. Elindult hazafelé, közben erősen koncentrált, hogy ténylegesen a saját házában kössön ki, ne a kocsma előtt egy hordóba dőlve. Ez igen nehezen sikerült, de a következő nap végül felragasztott bajuszban és parókában ott ált mólón, és várta, hogy kikeressék a nevét az utaslistán.
*****
Hilary Wattson nem zavartatta magát, tűsarkújával szépen a sor elejére vágott, mit sem törődve a mögötte állók nemtetszésével. Minden adatot rendben találtak, tehát utat engedtek neki. Amikor megállt a fedélzeten, elakadt a lélegzete. A hajó háromemeletes volt, egy a fedélzet alatt, (itt laktak azok, akik turistajegyet váltottak a legénységgel együtt) és kettő feljebb az előkelőbb utasoknak, és a kapitánynak. Apropó a kapitány úr. Ő volt az első, akit Hillary meglátott. Mosolyogva nézett körbe, de amikor észrevette Mrs. Wattsont lehervadt az arcáról a vigyor. Mindig minden utasának utánanézett, és amikor meglátta Hillary Wattson neve mellett szereplő hosszú-hosszú rendőrségi feljegyzést (ezek apróbb munkái voltak), eldöntötte, hogy minden mozdulatát figyelni/ figyeltetni fogja. Hiszen milyen kapitány lenne, ha nem vigyázna utasai biztonságára? Ezek ellenére barátságosan köszöntötte:
- Üdvözlöm önt az S.S. Hilton fedélzetén! Kellemes utat, és jó szórakozást kívánok!
- Köszönöm, Uram, de ez csak magukon múlik- mosolyodott el Hillary, majd elindult, hogy megkeresse a neki szánt kabint. 
- „Kétségtelen, hogy ez a nő a pokol sarja! Biztos sántikál valamiben!”- elmélkedett a kapitány, becses nevén Matthew Parker. A következő pillanatban már egy két gyerekes házaspárnak mondta betanult szövegét, figyelmen kívül hagyva, hogy egy kisfiú éppen megpróbálja ledobni fejéről a sapkáját. A nap végére teljesen elfáradt, így a kéthetes utazás nem is saját, hanem segéde irányítása alatt kezdődött meg. Ő a kabinjába vonult és mély álomba merült. Eközben Andy Cooper, és Hillary Wattson fejében kezdtek körvonalazódni a terv első lépései. Mr. Copper az előzőekben álnévként felvette a Michael Wattson nevet, és reklámügynöknek adta ki magát, ezzel elérve, hogy gyanútlanul közlekedhessen a hajón, de ez csak addig a pillanatig tartott, amíg nem találkozott a valódi Michael Wattsonnal.
*****
Hillary nem akart az első nap munkához látni. Van két hete, minek hajszolja túl magát? Első feladata amúgy is az volt, hogy megtudja melyik az elnöki lakosztály. Éppen készülődött volna, amikor megcsörrent a mobilja.
- Hallo?
- Hillary , drágám te vagy az?- hallatszott egy kellemes férfihang. Hillaryben megállt az ütő.
- Nocsak, nocsak, Michael kedves! Minek köszönhetem váratlan hívásodat?- hangjában próbálta érzékeltetni a gyúnyt.
- Hillary , kérlek, bocsáss meg nekem! Elhamarkodott döntés volt elhagyni téged, kedvesem! Megbántam őszintén! Mit szólnál, ha összejönnénk meginni valamit?
- Sajnálom, mostanában biztosan nem! Ha nem tudnád, bár honnan is tudhatnád, éppen az S.S. Hiltonon ülök, és kéthetes utazáson veszek részt!- válaszolt nagyképűen. Pár perces csend állt be. Hillary már azt hitte, hogy sikerült leráznia volt férjét, de ezzel nagyot tévedett.
- Ez egyszerűen nagyszerű hír!- kiáltotta vidáman Michael. Hillary meglepődött, de azon még jobban, amit ezután hallott- Én is itt ülök ugyan azon a hajón! Mindjárt megnézem melyik kabin a tiéd! Odamegyek hozzád!- és ezzel megszakadt a vonal, Hillary Wattson pedig készülődni kezdett a randevújához. Bosszút állni férjén egyszerűbb lesz, mint gondolta. Hiszen mi lehet megalázóbb, mint hogy egy egész hajónyi híresség szeme láttára szégyeníti meg? Jószerével semmi. És Hillarynak rögtön remek kedve kerekedett! Felvette legszebb ruháját, és alaposan kicsinosította magát. Szőke fürtjeit alaposan átfésülte, azok köpenyszerűen omlottak vállára. Ellenállhatatlanul festett, és pont ez volt a célja. Nem tudta Michael szándékai mennyire komolyak, de abban biztos volt, hogy másodszorra is el tudja csavarni a fejét. Éppen az utolsó simításokat végezte magán, amikor kopogtak. 
- Megyek már!- kiáltotta nyájas hangon, majd legmegnyerőbb mosolyát elővéve ajtót nyitott. És ott állt életnagyságban az a férfi, aki összetörte a szívét, aki miatt a hajóra keveredett, és átkozottul utálta magát, amiért elvállalta ezt az egész mizériát a gyémánt nyaklánccal, de sajnos kénytelen volt végrehajtani a feladatot, annak ellenére, hogy minden fájdalmának okozója egy nagy csokor vörös rózsa kíséretében vezette be az étkezőbe, ahol előre lefoglalt asztal várta a békülésre váró Michaelt, és a gondterhelt Hilaryt. Michael elővette romantikus énjét: a székre gondosan összehajtott, szalvétát fektettek, az asztalon gyertya égett, és mellette egy túlbuzgó pincér várta rendelésüket. Ekkor Hilary rájött, hogy ez egyáltalán nem a véletlen műve. Michael pontosan tudta, hogy itt lesz, és ezt az alkalmat akarta kihasználni, hogy kiöntse lelkét annak a nőnek, aki az életére tör. Már csak arra kellett rájönnie, hogy mégis honnan? Nem kellemes helyzet, ezt mi is beláthatjuk. Ennek ellenére Hillary teljesen nyugodt maradt, bár ez csak a látszat volt, belül vadul szitkozódott, és elküldött minden flancos vacsorát melegebb éghajlatra, kezdve azzal, amikor Michaellel először költötték el kettesben. Egy természetellenes mozdulattal foglalt helyet, még mielőtt volt férje udvariasan felajánlhatta volna segítségét. Pezsgőt hozatott, és már rendelt is, Michael legnagyobb döbbenetére. Még mielőtt a gentleman bármit szólhatott volna, Hillary neki is vágott:
- Figyelj, szivi, nem tudom mire meg ki a játék, de sürgősen fejezd be. Egy percig elhittem, hogy őszinte vagy, de csak egyetlen percig! Mi kéne? Pénz? Lakás? Valami egyéb? Ne húzd az időt! Bökd ki, amit szeretnél, aztán hadd menjek a dolgomra!
Michael Wattsont nem nagyon rendítették meg egykori felesége szavai, igazából kellemesen mulatott a heves reakción. Kimérten és minden átéléssel mondta ki a következő szavakat:a 
- Hillary, én szeretlek!- ám Hillary teljesen máshol járt, ugyanis a szomszéd asztalnál megpillantotta azt, amiért jött. A gyémánt nyakéket, az Elnök feleségének nyakában. Hirtelen köpni, nyelni nem tudott, annyira meglepődött. Itt a kínálkozó alkalom! Csak egy testőr van velük, ha megvárja, amíg az asszonyság kimegy a mosdóba, ott könnyűszerrel megszerezheti az ékszert, feltűnés nélkül. Fejében már valóságos haditervet eszelt ki, de a gondolatmenetet megszakította a szemben ülő szitkozódása:
- Menj a pokolba, Hillary! Én éppen bocsánatot kérek, te pedig nem is figyelsz rám! Még is mit képzelsz, ki vagy te? Tudod mit? Kimondom: egy senki…- Itt csattant az első pofon. Ezt követte egy második és egy harmadik. Ezután Hillary szó nélkül felállt, és követte az Elnökasszonyt egészen a női mosdóig. Azonban nem volt lehetősége bemenni több ok miatt sem. Az első Andy Cooper volt, ugyanis matróznak öltözve könyökölt a fal mellett. Hillary megtorpant. „Nem jó!”- mérgelődött. „Ez a tökkelütött a végén még lebuktat! El kell tűntetnem innen!” 
- Asszonyom!- hallotta hirtelen- Asszonyom várjon!-integetett neki Matthew Parker kapitány úr. A második ok. Matthewnak feltűnt, hogy Mrs. Wattson különös figyelmet szentel az elnöki családnak. Rosszat sejtett, és teljesen igaza volt. De ő sem tudhatott mindent. Ahogy azt sem, hogy Hillaryn kívül van még valaki, aki ugyan azt a drágakövet akarta megszerezni. Az, hogy a kapitány úr feltartotta Hillaryt, csak későbbre halasztotta az elkerülhetetlent. 
- Igen, uram? Talán van valami probléma?
- Semmi különös, csak tudomásomra jutott, hogy támadt egy kis nézeteltérése az egyik utassal. Zaklatta önt, vagy mi volt az oka heves kirohanásának?
- Elnézést kapitány úr, szólíthatom…- Hilary megnézte a névtábláját- Matthewnak?
- Természetesen!
- Szóval, Matthew! Ez az én magánéletem, és nem magával kívánom megvitatni!
- Értem, elnézést!- emelte meg kalapját Parker kapitány, majd aki jól végezte dolgát odébb állt. Mindeközben Andy elkallódott a hajón. Valahogyan betévedt a liftbe, és eltökélte, hogy most megszerzi azt a láncot. Ám mivel egyelőre nem adódott alkalmas időpont ennek végrehajtására, valami mással próbálkozott. Neki nem konkrétan az az ékszer kellett, csak valami, aminek az árából halála napjáig eléldegélhet. Kiszállt a liftből és kabinja felé igyekezett, ám igen kellemetlen meglepetés érte. Belerohant abba a személybe, akinek kiadta magát, a neves Michael Wattsonba, aki elég feldúlt állapotban robogott a mosdó felé, hogy beborogassa sajgó arcát. 
- Elnézést!- hebegte zavartan, majd tovább is állt volna, de Michael ezt nem hagyta annyiban. Rossz hangulatából adódóan minden alkalmat kihasznált, hogy másokon töltse ki dühét.
- Semmi baj! Tudja, hogy ki vagyok, én? Tudja?- üvöltött rá a megszeppent Cooperre.
- Rendkívül ideges?- kérdezte ártatlanul. Erre Michael vérszemet kapott és tovább üvöltözött:
- Inkább azt mondja meg, maga ki! Ledobatom a hajóról! Maga csak egy alkalmazott, hogy merészel velem pimaszkodni?- ezzel elviharzott. Andy lesajnálóan nézett utána. „- Ez az alak biztos hulla részeg. Nem baj, most az egyszer elnézem neki, de csak most az egyszer!”
*****
Valami megváltozott. Azzal, hogy Hillary elvágta magát a férje előtt elérte, hogy senki se zavarja. Michael egyszer még felkereste, de a beszélgetésnek hamar vége szakadt, ugyanis Hillary képtelen volt kulturált kommunikációra. Mondanom sem kell, ezek után egyik félnek sem volt ínyére kijönni a kabinjából, de Hillarynek küldtése volt, és teljesítenie kellett. Sokáig nem mutatkozott, a tisztelt kapitány úr legnagyobb sajnálatára. Csak Andy visekkedett úgy, mintha az égvilágon semmi baja nem lenne. De egyre jobban közeledett az utazás vége, ami azt jelentette, hogy lassan cselekedni kell. Mindenki szövögette saját kis tervét. Ám egyedül Andy Coopernek sikerült eredményre jutnia. Elment az étkezőbe, majd egy óvatlan pillanatban követte a pincért egészen a személyzeti mosdóig, és leütötte. Magára kapta az egyenruhát. „-Na, ezzel meg is volnánk! "-gondolta magában. Nagy magabiztossággal elindult az elnöki lakosztály felé, majd amikor odaért bekopogott, és hangosan kiáltott:
- Szobapincér! - Mindent eltervelt, és alaposan átgondolt, ami nála nem jellemző, és ez meg is látszott, főleg, amikor az Elnök helyett egy fekete öltönyös úriember nyitott ajtót.
- Segíthetek? - kérdezte. Andynek azonnal inába szállt a bátorsága, és hebegett valami „Elnézést, rossz szoba"-félét, és odébbállt. Nagyon úgy tűnt, ötlete meghiúsult, de megállapította, hogy egy próbát mindenképp megért. Szeretett volna konzultálni barátjával, Halszemmel, de ezt az ötletet hamar elvetette, gondolván, hogy „Úgyis olyan részeg, mint a tengerész".
*****
De Hillary sem fecsérelte a drága idejét. Furfangos nőszemélyhez méltón, minden büszkeségét eldobva igyekezett a sötét folyosón Mr. Parker fülkéje felé. A terve a következő volt: Mivel nem tudja megszerezni a nyakéket addig, amíg azt az Elnökasszony magán viseli, úgy gondolta akkor kell megkaparintania, amikor leveszi, mert egyszer csak le kell vennie. De ahhoz, hogy bejusson a kabinba meg kell szereznie a kulcsot. Illetve azt a pótkulcsot, ami a kapitánynál hever gondosan elzárva. Elhatározta hát, hogy megpróbál valahogy hatni a neves úriemberre, mégpedig nem mással, mint a női bájjal. Miután kellőképpen kicicomázta magát el is tipegett a fülkéig, és bekopogott. A kapitány úr megrökönyödve nézett Hillaryre, aki meg sem várva, hogy beengedjék bajosan rámosolygott és belépett. szellőzőrendszerében. Az egész úgy kezdődött, hogy megelégelte a várakozást, és mindenképp el akarta intézni az ügyet, még azelőtt, hogy megérkeznének az utolsó előtti állomáshoz. A fürdőszobából felkapaszkodott a szellőzőrendszerbe, de elfelejtette megnézni pontosan melyik szobába is akar bejutni. Ez nagy baj, ráadásul sokkal komolyabb következményei lettek a dolognak, mint ahogy azt gondolta. Éjszaka nem szerencsés nekivágni egy ilyen nagy útnak, főleg zseblámpa nélkül. „- Legalább ki lehetne táblázva!”- zsörtölődött. Nagy zajjal mászott csatornából csatornába, és rengeteg utasnak okozott álmatlan éjszakát. Ám egyszer csak meghallott valamit, amit nagyon nem szeretett volna.
- Igen, minden sínen van! A reggelibe belekevertem mindent!
Egy kis hatásszünet után újra megszólalt:
- Nyugodj meg, senki sem hall, egyedül vagyok…
„- Na, szépen nézünk ki! Ki ez a bolond, aki magában beszél?”- és továbbindult. De egy óvatlan mozdulattal rátérdelt egy nyílásra, és az kiszakadt a helyéről. 
- Várj, valaki van felettem! Kihallgattak! - ordította egy Andy számára ismerős hang. Ő megiramodott, és már azt hitte sikerült meglógnia, de szépen sorban minden szobából fény kezdett szűrődni. Az egész hajó felkelt, és mindenki őt kajtatta, a szellőzőnyílásban. Elég szorult helyzetbe keveredett. Tovább menekült, már azt sem tudta hol jár. Csak ment, amerre gondolta. Egyre több kiáltozást hallott. Most először az életben használta józan paraszti eszét, és a következő nyíláson beugrott a szobába. A legalsó szinten kötött ki. Lépéseket hallott. Az első lépcsőn felfutott, és az étkezőben találta magát. És ki másba futhatott volna bele, mint Hillary Wattsonba. A nő éppen egy pohár bort kortyolgatott, amikor Andy odalépett hozzá.
- Magácska mit keres itt?- kérdezte vigyorogva.
- Semmit, csak…
- Magácska volt az, ugye?
- Ki?
- Aki belekeverte azt a valamit az ételekbe!
- Rendben, szerintem picit fáradt, menjen vissza a kabinjába!
- Nem kell köszönöm! Pincér, vörösbort, mint a nőnek! De most árulja el, mit csinált?
- Fogalmam sincs, hogy miről beszél! Itt ültem és vörösbort ittam!- állt fel, és lecsapva az asztalra a poharat indulni készült. Andy utána szólt:
- Le fogom leplezni!- üvöltötte utána, miközben a bárpultnál felszolgáló pincér letette elé a kért italt. Mivel Hillary nem akarta, hogy a kotnyeles kapitány tudomást szerezzen ertől, és újra beleüsse az orrát az ügybe, jóhiszeműen hozzávágta a cipőjét, ami közvetlen a pohárba esett. Andy nagyot nézett, és el is engedte a nőt. Azonban kezdett valamit nem érteni. Hillary meghallotta, hogy probléma van a hajón, és gyorsan elsietett, nehogy együtt lássák ezzel az alakkal. De Andy kihasználta az aggodalmat, és beosont az elnöki lakosztályba.
*****
Volt valaki, aki végighallgatta a beszélgetést. Matthew Parker Hillary legnagyobb sajnálatára utána futott, és a következő fordulóban el is kapta. 
- Mit csinált a reggelivel?- tajtékozott.
- Az ég egy adta világon semmit!
- Nem hiszek magának!
- Pedig kénytelen lesz!- tárta szét karját Hillary, majd farkasszemet néztek. Egy idő után Parker megelégelte ezt, és riasztotta a biztonsági őrséget, hogy vizsgálják át az ételeket. Eközben kihallgatták Mrs. Wattsont.
- Mondja mit kevert az ételekbe?
- Még egyszer mondom, kérdezzék a vén flúgost! 
- Michael Wattsonra gondol?
- Nem, hanem arra a pasasra, akivel beszéltem.
- Ő Mr. Wattson.
- Az nem lehet! Michael Wattson az én ex- férjem!- nézett hitetlenül Hilary.
- Az lehetetlen! Én minden…- ám ekkor Matthew eszébe jutott valami. A listára kétszer került fel a Michael Wattson név. Először azt hitte, hogy csak adminisztrációs hiba, de ezek szerint átverték. 
- Oh, hogy az a…
Ebben a pillanatban futott be a kabinba egy matróz.
- Kapitány úr!
- Igen, mi a probléma?
- Az Elnökasszony nyaklánca eltűnt!- jelentette rémülten a matróz. Matthew arcából kifutott a vér, és futásnak eredt, az egész őrséggel együtt, de mér Hilary is velük tartott. Amikor beléptek a szobába az Elnök feleségét vigasztalta. Alaposan átkutatták a szobát, de csak egy levelet találtak.
„Kedves fedélzet!
A nyaklánc az enyém, annak az ordibálósnak üzenem, hogy szedjen nyugtatót, az álnok szőkének meg, hogy nem sikerült a terve, minden reggelit beledobtam a tengerbe. További szép hajnalt!”
Az aláírás hiányzott. Hilary és a kapitány is tudta, ki írta, pontosabban egyikőjük sem, mivel igazi neve rejtve maradt az örökkévalóságig. A fantomképét ugyan szétküldték az országban, de arra senki nem gondolt, hogy Andy Cooper mentőcsónakba ült, és feltett szándéka volt elevezni Hawaii-ra.
*****
Miután az útnak vége lett, pontosan kilenc nappal korábban, Hilarynek vissza kellett mennie az irodába, a Főnökhöz, aki valószínűleg soha többé nem akarja látni. Teljességgel megértette, de nem lóghatott el, mert úgy is megtalálták volna. Belépett az épületbe, de azzal a lendülettel ki is tessékelték. Hozzávágtak egy felmondólevelet. Természetesen tudtak róla, hogy mi történt, hatalmas botrány lett belőle. A titokzatos tolvajt azóta sem találták meg. 
Viszont a másik rejtélyt sem tudták megoldani. Vajon hogy került egy tűsarkú, a bárpultra, bele a vörösborba?